Katica meglepo gyógyulása (allergia)
(esettörténet napjainkból)
Kezdjük talán a közepén…
2007. március 28-án meghallgattuk Roberto eloadását
az Új Orvostudományról. Már elso hallásra megfogott az
ok-okozat szemléletu hozzáállás a „betegségekhez” és a
„kezelésükhöz”.
8 éves kislányunkról van szó, akinek az ételallergiája
komoly fejtörést okozott az orvosoknak és nekünk is.
A tünetei 2006. áprilisában kezdodtek, melyek nagy,
dagadt, viszketo hurkák formájában. Némelyik 1-2 cm
széles volt, de akadt, amelyik az egész hátát, hasát,
combját érintette. Néha bedagadtak a fülei, szemei.
Májustól szeptemberig rengeteg vizsgálaton estünk át. A
tünetek egyre csak erosödtek. Szeptemberre kiderült,
hogy allergiás a tej egy alkotórészére, és a tojásfehérjére.
Ekkor szigorú tej-, és tojásmentes diétára tértünk át.
1-2 hétig mintha enyhülés állt volna be, de sajnos korai
volt az öröm. A tünetek újból visszatértek. Kiderült, hogy
már a szójára is allergiás!
Mindenki azt gondolja, hogy szója nélkül könnyu élni!
De azt sokan nem tudják, hogy szinte mindenbe tesznek
szóját! Ekkor már én is azt gondoltam, hogy próbáljuk
meg az „allergia ellenes szert”, attól függetlenül, hogy
igyekszem kerülni szerek alkalmazását. Korábban is úgy
véltem, a szervezetünk képes meggyógyítani önmagát.
Ezzel párhuzamosan elkezdtünk tej-, tojás-, szója-,
tartósítószer- és egyéb adalékmentes diétát, ami nem
volt egyszeru feladat. De minden hiába! A tünetek nem
csökkentek, sot, egyre intenzívebben jelentkeztek! Másik
„…szer” következett, amivel, sajnos, szintén nem értünk
el semmi javulást. Ekkor már Budapestre küldtek
bennünket újabb kivizsgálásra. Itt jött a „mento ötlet”
(vagy inkább kísérlet?), miszerint, ha kiveszik az amúgy
egészséges manduláit, akkor „nagy valószínuséggel”
meg fog gyógyulni! Ez aztán a kilátás…! Az orvosok
közölték „amíg bent vannak a mandulái nincs mit tenni,
ugyanis lehet, hogy ott a góc”. Így hát - felelosségteljes
szülok vagyunk – többször átgondoltuk a diagnózist, és
mivel gyermekünk nagyon szenvedett, döntöttünk.
„Ha nincs más út, hát legyen! A gyermekem egészsége az
elso és legfontosabb!” Figyelmen kívül hagytam a
(beavatkozás miatti) rossz eloérzésemet. Nem tudtunk
más megoldást és belementünk a mutétbe, eltávolították
a gyermekünk orr- és garat-manduláit. Talán mondani
se kell, nagyon megbántuk. Ma már értem, miért volt ez
teljesen hiábavaló!
A mutét utáni hetekben fájdalommal teli, ámde bizakodó
várakozás következett. Javulás azonban nem történt!
Ez próbára tette minden türelmünket. Tünetei töretlen
erovel jöttek, sot, mintha már nem is szunnének! Ekkor
Katicából kitört minden düh, fájdalom és elkeseredés.
Már nem akart enni és inni sem, mondván „minek, úgyis
kiütéses leszek tole”. Lefogyott, fájt mindene, állandóan
nyugös és rosszkedvu volt, viszketése nem akart szunni.
Ráadásnak jelentkezett még ún. inhalatív allergia is.
(allergia belélegzett háziporra). A következo beavatkozás egy
összetett féregteleníto kúra lett volna (3-féle szer egyideju
szedése), „talán ez majd segít…”
Itt telt be a pohár, mégis csak a gyermekünkrol van szó,
nincs több kísérletezés!
Tatabánya, 2007. július 3.
Ekkor abbahagytuk a ..szereket, és intenzíven elkezdtünk
keresni a „hentes-megoldásnál” szelídebb, kíméletesebb
gyógymódokat. Katica idoközben mese formájában kiírta
magából a fájdalmait, a lelke kicsit meg is nyugodott.
Teljesen „véletlenül” jutottunk el Roberto eloadására
a húgomék jóvoltából. (Bár szerintem nincs véletlen…)
Nagy hatást gyakorolt ránk, és mint beleérzo édesanya
felvetodött bennem a kérdés: Vajon milyen konfliktus
váltotta ki az allergiát kislányunknál?
Másnap megnéztünk egy állatvédelemrol szóló filmet!
Micsoda „véletlen”!!! Ugyanis este, amikor beszéltünk a
filmrol, döbbenten vettük észre, hogy Katicát milyen
mélyen érinti az állatok elpusztulása. Olyannyira mélyen,
hogy miközben errol beszéltünk, intenzíven jöttek rajta a
hurkák, kiütések! Összeült a családi kupaktanács, hogy
ezen a nyomon elindulva „felderítsük az ügyet”.
Mozgalmas, izgalmas életet élünk, így nehéz volt a
visszaemlékezés. Végül, rájöttünk, hogy kislányunknak
volt egy törpehörcsöge, „aki” 2006. márciusában hunyt
el. Katica magát hibáztatta, hogy talán azért halt meg az
idos hörcsög, mert nem adott neki enni. Akkor egyetlen
könnycseppet sem ejtett (magába fojthatta), ami elott én
akkor értetlenül álltam. 2006. áprilisban kezdodtek az
allergiás tünetek! Azután nem is emlegettük a hörcsögöt,
egészen a 2007. március 30-ig. Ekkor megbeszéltük
Katicával, hogy mire jutottunk. Elmondtuk neki, hogy
valószínuleg a hörcsög elvesztése, a lelkiismeret-furdalás
váltja ki a tüneteket, amin csak o tud változtatni, amit
csak o megoldani – és mi segíteni fogunk mindenben.
Másnap, tolünk függetlenül, kijelentette, hogy o akkor
fog meggyógyulni, ha kap egy nyuszit. (8 éves gyerekrol
van szó!). Magától jött rá, hogyan oldhatja meg a lelki
konfliktusát! Intézkedtünk, és beköltözött hozzánk a
„gyógyító nyuszi”. Másnap úgy döntött, hogy nem
hajlandó tovább diétázni, mert nagyon jól érzi magát,
meggyógyult. Azután még jöttek elo rajta tünetek, de
egyre kisebbek, és egyre rövidebb idore. Április végén,
május elején többször volt lázas „megbetegedése”.
Egyértelmuen a gyógyulási szakasz jellegzetességeit,
tüneteit produkálta, fáradt volt, gyengének érezte magát,
fájt a torka, lázas volt, szédült, végtagjai fájtak. Egyszer
még vesemedence gyulladást is produkált. Mire
kórházba került volna, enyhültek tünetei és fokozatosan
javult az állapota.
Azóta már mindent eszik, iszik és jól is érzi magát! Néha
elofordul még egy kis csalánkiütés, de ez már elenyészo
mértéku. Az orvosok gyógyultnak nyilvánították!
Sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe az
Új Orvostudomány alkalmazását, aki szeretné a
sorsát a saját kezébe venni.
Ez talán a nehezebb az életben, de mint a mi esetünk is
mutatja, érdemes és megéri a fáradságot!
Szeretettel: Csákvári Miklósné, Eszter
önkéntes, Élet Baráti Kör fénymunkás
a www.ujmedicina.hu ajánlásával
